Ha úgy vagy képes eltölteni egy pillanatot, hogy tudomásul veszed, hogy az a pillanat az egyedüli pillanat, ami most létezik, az előző pillanatokat és az elkövetkezendő pillanatokat is ígéretek és emlékek nélkülivé, súlytalanná teszed. Ha nagyon figyelsz erre, akkor azt a hangot, amit az imént hallottál az előző pillanatban, másképp fogod felidézni. Nem lehet tulajdonságot aggatni arra a hangra, amit a jelentudattal idézel fel a múltból, de talán ahhoz az érzéshez hasonlítható, mint amikor élénk álomból ébredsz, és néhány másodpercig még nem tudod megkülönböztetni az álmot a valóságtól. A felidézett hangszín mintegy tapétaként ékesíti az emléked falát, a rezgése ugyanannyira hanghullám, mint csúszda a világ illúziójának egyik és másik tárgya között, a hanghordozás a rád ható erők változásának érzése, például amikor hirtelen elindulsz a lifttel.
A hangot ilyenkor nem a füleddel tapasztalod, hanem az érzékeid összességével, a tested összes sejtje reakcióba lép vele, és mire ennek tudatára ébredsz, már el is múlt, és jön a következő. A múltból felidézett hang tehát bevezető kapuja lehet a jelen hang megfigyelésének. A hangok egymás után érkezése kellemes testi érzeteket okozhat. Egy jó összhangzatra való felfigyelés olyan, mintha a tested részecskéi egyesével bújnának meleg, puha takaróba, és ha igazán figyelsz, ugyanolyan jelentőséggel bírnak – tulajdonsággal ezúttal sem illethetem -, mint a fizikai tárgyak körülöttünk. Elsőként a végtagjaidban való bizsergéssel indul, az ujjakban és a tenyérben, majd a talpadban, bokádban is érzed. Ahogy így elárasztod a tested a hang okozta tudatossággal, akár fel is tudsz feküdni az egészre, és a hangokat már nem csak hangként fogod érzékelni, hanem emlékeztetőként is a meg nem nyilvánult világ határánál.
Nálam az elektronikus és a klasszikus zenék segítenek a legjobban benne.
A hang eképpen való figyelésénél még erősebb tudatosság fokozó módszer, ha megfigyeled, hogyan keletkezik a csöndből. Honnan jön a hang és hová megy vissza? Amikor megcsendül valami, és a halkulás eltávolodik, akkor tudatában vagy a hangnak és a csendnek. A csend, akárcsak a semmi, annak a lényege, amin keresztül a hang megnyilvánulhat. Gondolkozó elméddel csak a hang hiányát, elme nélküli tudatoddal a hang helyét érzékeled benne, melyben a hang időtlenül létezik. Amikor felidézel egy hangot az előző pillanatból, akkor abba a tudatossággal teli térbe töltöd bele, amelyben ott a helye annak a hangnak.