Miután felfedeztem ezt a klipet, egymás után kétszer megnéztem. Ez egy válaszfal ugyanis a gondolati világ és a negyedik dimenzió között. Amikor felnézel az égre, és használod az elméd, akkor a térben elhelyezkedő objektumokat nézed, esetleg megpróbálod megnevezni őket, körülírni fizikai természetüket, felületüket, viselkedésüket, vagy ahogyan a klipben, meghatározni a távolságukat a Földtől.
Azonban az objektumok, amiben benne vannak, az a tér, a semmi megnevezhetetlen: hiszen amint megnevezed, elveszíti az egyetlen jellemzőjét.
És amikor mélyen ráeszmélsz, tehát nem csak az agyaddal érted meg, hogy ebben a végtelenségben levő megnyilvánulásokban igyekszel az igazságot megtalálni, eláll a lélegzeted is egy pillanatra, mert megérted, hogy csak ezen keresztül tapasztalhatod meg a megnyilvánulatlant, és maga a forma láttatja a formamentest (mint ahogy az árnyék csak napfényben látszódik). Ez a klip a gondolaton túl, mélyen erre mutat rá.